Gondolat gyakorlatok- Elme csacsogás...

Száguldanak a felhők,

igazi tejszínhab csoda,

megkívánom hozzá az epret.

Oszladoznak a felhők…

Finom napsugár melengeti arcomat.

Szívem is édesen átmelegíti,

az a mese meleg érzés,

ami karomon felkúszik…

Fogod a kezem…

Fogom a kezed…

Búvunk egymás vállgödrébe,

Simogat a szeretet…

Nem kellenek szavak,

nem kellenek nagy történetek.

Nem kell giccs,nem kell ígéret.

Semmi csak ez…

Virágillatú,Duna illatú,

finoman melegen átjáró

bizonyosság érzet…

20gg09.04.18.

Időnként elfáradok a küzdésben,

időnként vérem vesztem a létezésemben.

Időnként nem találom az értelmet,

Időnként megtagadnám a kényszereket.

Időnként kín az élet,

Időnként csak erőszakkal látod szépnek.

Időnként nem érzem a nap sugarát,

Időnként tagadom a világ forgását.

Időnként fulladásig zokogsz,

Időnként feladnád ha tudod…

Időnként boldogtalan vagyok…

Tudod?

20gg09.04.15  Lavina

A vállamra rácsöppent egy bánatcsepp,

legördült a karomon,le egészen a tenyerembe.

Csodálkozva felemeltem a kezem,

szememhez emeltem,ni itt az én bánatom!

Rácsodálkoztam…de nagyon-nagyon.

Bánat csepp,hogy kerülsz a tenyerembe,

mit keresel az életemben,nem kértelek eleget,

kerüld el a területemet?

Kerüld el kedveseim, kerüld el szeretteim,

az egész környéket,utcát,teret,hegyeket?

Buta bánat csepp!

Bánatcsepp nem tágul,

rám kicsit ellenségesen bámul,s rezgésével

megfenyeget…hívjam csepp testvéreimet?

Akarsz a vállaidon sűrű csepp kopogást?

Akarsz esőt,zivatart,jéggé fagyott testvéreket?

Igazi bánat csepp hadsereget?

Ó dehogy akarok!Néha úgy érzem,

a könnyem mind elfogyott…

Elkerüllek bánat csepp,erőszakkal teszek ellened!

Kitartalak a tavaszi nap sugarára s elpárologsz

a gyönyörű ragyogásban. Nem félsz?

Nem félek ,mert bánat csepp nélkül

 nincs patak,nincs folyó nincs tenger.

A bánat kell…ellene hogyan védekezhetsz?

Ragyogó szivárvány színű gondolatokkal,

kedvességgel beborított hétköznapokkal,

egy baráttal, egy képpel,egy könyvvel,

szeretteiddel, sikereiddel,nevetéseddel…

De legalább egy szivárvány színű esernyővel!

20gg09.03.22  Bánat ellen bánat fű

Tikk-takk,tikk-takk…

A percek lassan telnek,

lassan mozdul minden

mint déli melegben az árnyak,

egy helyben állnak a mutatók,

nem múlnak a percek,

csak engem emésztenek…

Tikk-takk,tikk-takk…

Óvatlan lassú óra,

ha elfordulsz,titokban én,

előre tolom mutatóidat,

halkan lépek,becsaplak,

megloplak lassú idő!

Megloplak Te lassan,

nagyon lassan telő idő!

Tikk-takk,tikk-takk…

Még harminc perc,

még húsz perc,még tíz…

Hangosan számolom a perceket.

Türelmetlenül várom,

Én Kedvesem ölelésedet.

Várom,várom,várom…

Tikk-takk,tikk-takk…

Eljött az óra,eljött a perc.

Hallom lépteid az ajtó felé

lassan közeledve…

Dobogó szívvel állok

az ajtó mögött…Kopp-kopp!

Jelzed itt vagy már..

Kitárom az ajtót,és lassan,

mint ahogy a percek telnek,

felemelem tekintetem…

Előre lépek és végre megölellek,

belépsz és végre megölelsz!

20gg09.03.21. Várok Rád 

Zakatol az agy,pattan a gondolat.

De nincs semmi amit eddig,

már nem írtak le százszor is

gyönyörűbben azok,

kik többek mint mindenek…

Verseikben elveszni mámoros élvezet.

Zakatol az agy pörög az elme,

Hiába irulsz-pirulsz,

elődökre félve gondolva,

mégis leírod mind mi ostoba rím,

belőled egyre kikívánkozik.

Hogy van merszed?

Zakatol az agy,pörög a lélek,

s ki kívánja mondani mind-mind,

mit régről tud,régről érez.

Messziről hozott szerelem e

ez a kínzó de jóleső

írás élvezet?

Ki tudja?

Ki tudja írja,ki érti érzi,s olvassa.

Örömmel,tisztán érzőn,értőn.

Ki félti tőled?Lehúzza…

Nem tehetnek mást mint a kényszerük…

Az egyik írja,a másik lehúzza…

Mert ez öröklött lényegük.

Ki repül, kit lehúzza léte a földre,

de mindketten azt adják csak:

mi lényegük, és kényszerük:

Ennyi csak földi viselkedésük titka.

20gg09.03.17. Írás mint lavina

Mily forró a lényem,

mily forrón rohan a vérem.

Minden légvétellel feléd lök,

minden sóhajtásommal felém jössz.

Rég feledett izgalmas melegség

önti el s fűti kebleim,

melegem van.

Elviselhetetlen a forróság,

Vissza fordulni nem már tudok.

Bimbóim mint szoros,

rózsaszín gyöngyök,

ágaskodnak,megpattannak,

feszülten figyel testem

minden centimétere.

Rohan a vérem,

hallod milyen hangosan

dübög az ereimben?

Mint szerelmes elefánt csorda

úgy dübörög tova.

Annyira akarom...

apró láthatatlan veríték cseppek

gördülnek kebleim közt…

de nem jutnak sehová.

Nem nyugtat meg semmi

csak lassú kín csókod,

ahogy nyelveddel

rajtam végig gurítod...

A hang bent reked,

csak nyögések születnek,

s izmaim kín boldogsággal

húznak,szorítanak,

olvadnak beléd,veled egyben…

S megpihenünk,megnyugszunk

egymás karjaiba megbúvunk.

Örök ölelés létben,

békében szundítunk…

20gg09.03.17. Vágyakozva

Nős férfiak utánam úgy kapkodtok,

Mint álló fogadáson ingyen étek után,

a szánalmas magyarok.

Nős férfiak bennem mi jót láttok?

Elvakít benneteket önnön vágyatok?

Szánalmas vágyatok.

Nős férfiak megoldást kerestek?

Vegyétek észre végre,időtöket veszítitek:

engem nem hajt biológiai kényszerem.

Nős férfiak oly édesek,kedvesek,hálásak,

minden jó szóért,minden ölelésért.

Egy tetszetős szabad kalandért.

Nős férfiak értem én mi hajt bennetek!

Mint ravasz vörös farkú rókák,

lompos farkatok nyelje el bármi rengeteg?

Nős férfiak vinnyogva élitek szánalmas,

ketrecbe zárt életeteket.

De rá megoldás rossz helyen kerestek!

Nős férfiak asszonyotok hatalom,

Jó erősen pénztárcátokon a női karom.

Azt hiszitek én amit adni tudtok akarom?

Nős férfiak szenvedjetek öröklétig,

magatok választotta terhetek alatt.

Vagy leheljetek belé új életet,

vagy merjetek lépni,ellépni,

megélni,szenvedni,keresni egyedül.

Jajongó árny emberek,problémátokra

itt megoldást ma sem találtok!

20gg09.03.15. A kivételeknek szeretettel

A bizonytalanság úgy köröz fölettem,

mint egy dögkeselyű.

A kétely ragadozói,most még ártatlan

farkasokként körülszaglásznak.

De alig várják már,

hogy húsomba belemarjanak.

Bizonytalanság és kétely két jó barát,

együtt portyáznak.

Maguk után mérges húst hagynak szerte szét,

hogy kapjon rá gyorsan a ragadozó hév.

Ó hogy várják engem mikor téphetnek szét!

Ó hogy várják mikor lakmározhatnak

gyenge testemen,esendő lelkemen.

Bizonytalanság és kétely hess ellenségeim!

Hagyjatok engem boldog tudatlanságban,

had éljek annak örök tudatában:

Amit szeretnék,szeretnék de nagyon,

De ti ketten óriás,elriaszthatatlan hatalom,

engem élni,égni,remélni nem hagytok…

 20gg09.03.15. Ragadozóim

Hogy tud így ragyogni a Nap,

hogy tud így áthatni a fény,

hogy tud így pörgésre késztetni az élet,

hogy tud ily hatalmasra nőni a lélek?

Hogy tud így körbefonni egy ének,

hogy tud így megragadni egy élet,

hogy tud így túl élni egy lélek,

hogy tud így boldogítani egy ének?

Hogy tud egy felnőtt kit módszeresen

elvárásokkal mérgeznek,

hogy tud egy gyerek ragyogásában égni?

Hogy tud egyén lenni,

lelkében tüzet égetni,

elvárásoktól mentesen igazán

ÖNMAGAKÉNT "csak lenni"?

Hogyan?

20gg09.03.14. Boldogság?

Mikor a nap ma reggelt felkelt,

ablakom résén beszemtelenkedett.

Párnám sarkára lustán letelepedett.

Hessentgettem,kedveskedtem,

Pimaszul nevetett,

s velem tovább incselkedett.

Vánkosom sarkán terpeszkedő:

Hozzád kívánságok intézhetők?

Feljebb táncolt a sugár hajamon,

szememre és bólintásképp csillantott.

Rendben hát kérek tőled Napsugár:

Elsőnek azt kérem tőled,

kisfiam párnáján is pihenj meg.

Kacagó sugarad csiklandozza pocakját,

míg nem hallom édes kacagását.

Majd ne hagy abba kérlek!

Csillanó éneddel csald le őt a térre.

Szaladjon utánad,hóna alatt gördeszkája.

Kintről fel hallatsszon boldog gurulása.

S elfáradva,hozzám hazaloholva,

kitárt karomba bújva megölelhessem.

Másodjára azt kérem tőled:

Kedvesem ki most tőlem messze,

könnyű simogatással ébresztgesd.

Tedd le mellé illatom páráját,

s helyettem is figyeld

szeme ébredő nyílását.

Okos szemét ,én hogy szeretem,

ahogy átjárja lélek életem.

Ha megteszed ezt nekem ma:

Rád pillanthat kedvesen ma.

Hívd el sétára,öleld át széllel,

simítsd,kényeztesd mintha én lennél.

Harmadjára azt kérem tőled:

Suhanj át Anyukám virágos kertjére.

Kedvenceire vesd rá harmatos sugarad,

ha kisétál ma reggel bennük örömét lelve,

rajtuk szemét pihentetve,

színorgia legyen az Ő ajándéka.

Végezetül ha ezt nekem megteszed,

én leszek állandó lelkesed.

Fizetségül számodra ígérem én:

ablakomon redőnyöm

résnyire mindig nyitva hagyva,

engedem,hogy mosolyt csalj arcomra.

20gg09.03.14 reggeli ébredés

 

Új szakág van születendőben,

mától a szabad kereskedelemben.

Ez pedig nem kevesebb mint a

szívburok repesztő specialista.

Árazása pusztán kezdeti,

s ettől lett működése eszmei…

Van valaki akit hiszem,ISMEREK,

s tegnap mikor kedve lett,

elültetett bennem egy szeretet virágot.

Kis kedvencét azóta is ápolgatja,

rá a vizet serényen,bringájával hordja.

Minden napi friss élet vizét hozza,

s mellé teszi szeretetét,figyelmét.

Napról napra hordja kitartóan,

s ezzel csak mint különösen értékes

táp oldattal fejlődésem,mértékét

és értékét csodákig fokozza.

S mert szeretet nem nő szeretet nélkül,

szívemben sok szeretet lepke repül.

Lepkéim virágom gondozzák,vidítják,

hozzám tápláló szereteted,

napról napra egyre jobban vonzzák.

Ily édes környezetben láthatod,

virágom lassacskán de jó kedvvel

munkád nyomán kivirágozhatott.

S ön jó kertészként bizonyított.

Szívem szeretet virága egyre erősebb,

s napról napra kerül le róla,egy réteg,

egyre újabb elkendőző réteg,

hol fátyolként,hol súlya a kőnek.

S mire eljön tavaszunk édes szellője,

szívem előtted rétegeitől megszabadítva

újszülött létként a világára rácsodálkozva,

csak előtted,csak te tőled

védtelen csupaszon itt láthatod,

e tavasz szellőjében vígan dobogva.

 20gg09.03.13 Specialista

Néma ,hófödte csend,

De a tavasz mégis életet csen.

Hajnali csendben,ablakom kitárom,

a madarak hangját ilyenkor imádom.

Madár hangra nagy levegőt véve,

kikiáltom a csendes kertnek:

Felébredtem mára,de nem csak a mára,

hanem a Világ összes napjára!

A Világ minden napjára,ezernyi bajára,

de nekem erőm ma végtelen,

meggyógyítom mind sebesen!

Ide egy mosoly,oda egy dallam,

hóhányók kacagnak vidáman rajtam.

Kacagó hangjuk magasba felröppent,

erőm pedig még mindig nem csökken.

S vele mit tegyek,mit tehetek?

Kedvenc kelmémbe csomagolom,

erőmmel szállni indítom,

hajnali hófödte csendben,

hozzád indítom…

Hozzád indítom.

20gg09.03.13. zsongjunk együtt  

Mikor én egyszer meghalok,

ígérem mindent rendben hagyok,

s távolról is mindig rád gondolok…

Kérlek kicsim utánam ne sírj,

szeretetünk nem érdemli e kínt,

ragyogjon a mosolyod,

édes kicsi Angyalom!

Ígérem néked én mikor hívsz,

eljövök,eljövök éji fényben,

hajnali derengésben,

a vizek rezzenésében.

Bárhol lépsz,bárhogy élsz,

én ott leszek ha kellek,

s ha lehunyod a szemed

Kicsikém én átölellek.

Soha ne légy szomorú,

erőm mi végtelen,

téged segíteni mindig kész

ezt biztos ígérhetem.

Küldöm néked én a nap

sugarában,

kedvesed mosolyában,

barátod kacagásban,

a fák susogásában.

S ha gondolsz majd rám,

én elérlek,

ölelés képzetében,megnyugodva…

Hozzám bújhatsz majd hamar…

20gg09.03.12. Balázskámnak szeretettel

Örömmel tudatom,s némiképp kábán,

majdnem megszállt a szerelem sárkány.

Nem oly félelmetes mint gondolod,

Szívemnek épp elég teret hagyott.

Mégis veszélyes a beste,

mert agyamba új kép-létet tett be.

Ügyesen kormányoz,terelget,

teker ujjára mint orsóra cérnát.

Pörgeti légvételem,kergeti szívem,

Ha így dobog lebukom kérem!

Látszik kívülről e ritmusos kaloda,

Ki rám néz láthatja:

Ő már nem néz máshova.

Szerelem sárkány gúnyosan mosolyog,

de kedvelem, mert nekem teret hagyott.

Döntöttem mától e sárkányt nem félem,

Etetem, itatom legyen örök vendégem…

20gg09.03.12  mindnekinek aki fél-létben él

Mire a kék gipszem elkopott,

a szellő tavaszt hozott.

Ahogy a természet ébred,

csontom is éled.

Ébredő tavasz virágos vállán,

hozott sok ábrándozó sétát.

S mint lett lépésem egyre biztosabb,

úgy lettem egyre kamaszabb.

Igen újra kamasz vagyok,

s rád eszemmel dacolva

egyre többet gondolok.

20gg09.03.12.

Kabátom magamra venném,

Eléd én elindulnék.

Ott laksz szemben a vízen,

Nem messze tőlem.

Szemben átérek a tereken,

célom kimondom kereken.

Lélek társam keresem,

Átlépve a tereken.

Hozzád eljutni nem teher,

utamba akadály nem hever.

Esti sétámon míg eléd állok,

szedek sok gondolat virágot.

Mind neked nőtt,mind téged ölel,

S képzeletemben mellém terel.

De lábam sajnos hozzád ma már

el nem visz,

lábam az erejében nem hisz.

Leveszem kabátom ledőlök magam,

s csak küldöm már elmaradt szavam.

Távolról simítani téged vétek,

mégis felmerülnek bennem képek.

Kezemmel kedvesem homlokod simítom,

de hozzád sajnos nem ér el a karom.

Gondolatom így leteszem párnádra,

Ő majd messziről álmodat vigyázza.

S csoda születik átérve tereken,lelkeken,

reggeledre ébredve ezeket megleled.

De mit otthagyott álmom,

Nem más mint sárga kabátom…

20gg09.03.12 Nők...

Illan, csillan, eszed veszted, megkedveled...
Keresed, várod, imádod...
Karod kitárod,
mire zárnád ölelésben,
már nem találod.
Már másnak csillog, másnak illan, más esze vész,
Számodra végleg elillan...

Lélek bújócska,
Felelőtlen játszma, döntésed végleges:
Velem ne játssz ma!

Kör-körben elméd emeled,
léted nélkülem is élvezed,
te ölelésből elszökött csillogó
kép-lét,
ki hozzám vissza soha nem lép.
Illan, csillan, észvesztő imádatom
ha kell, elnyomom,
s napjaim nélküled
folytatom...
Folytatom.

20gg09. 

Soha nem írtam verset.

Kérem nézzétek el nekem

eme tévedéseket.

Kezdő verselő nem halmoz

Hexametereket,

De kötélen táncoltatja

idegeiteket.

Noha vidámsága felkeltheti

érdeklődéseteket,

elnézésre kérlel

benneteket.

Késői kis bohóc

lassan előre kerekezve,

kér bebocsájtást lelketekbe.

Kacag,kacag, kacag…

S gondolat mosolya lelketekben

marad.

Türelmed hálám tapsolva fogadja,

a bohóc kedvedet sután

körbetáncolja.

Táncom mint a fergeteg,

nem kelt egyebet,csak kedvednek

színes labdákkal hízeleg.

Hízeleg,mert szeret téged,

S kedved velem sosem lesz:

mérges.

Kezdő botlásom most eléd rakom,

De hidd el véleményed nem várom.

Jutalmam elnéző mosolyod,

s folytatom ha akarod…

Nem!!

Visító néma kérésed

Megértem.

De mint barátom megmaradsz

Te nékem…

20gg09.03.12.

E sorok írójáról:

3 hónapot feküdtem begipszelt,törött,operált vasakkal telerakott lábbal, egy szép kék gipszben. Töredezett lelkem,és szétfúrt lábam gyógyulását segítette az írás. Megmentettek a fekve töltött napok kínzó sokaságától. Mégis rengeteg barátot találtam az írásaim segítségével,akikkel járó képesen remélem alkalmam lesz találkozni,terveink szerint.

Minden mit nem kín rímekkel faragtam itt olvashatod:   

http://gabibalogh.freeblog.hu/  

 A versek így születtek: 

Tegnap átszakadt egy gát,és verseket öntöttek reám.
Nem tudom honnan jött,ki küldte,körmöltem serényen egész éjjel.
Van ami kész,van ami félig kék...és befejezésre vár,őrület ez a gátszakadás,földindulás...
Van amit ha írok potyog a könnyem, van ami közben hangosan kacagok,
mintha játszanának velem az angyalok...

Burkokkal teli szív ha egyszer egyet lehántanak,borul ki mint az árvíz minden ami évek óta bent maradt...
Tisztulás vagy bolondulás ki tudja?
De élvezem nagyon... Tudom nem remekek, s pirulok ha kedvenc verselőimre gondolok, de úgy élvezem,kérlek nézd el nekem. Elnézed ugye?:)